Albert István festőművész irodalmi munkássága

MESE A TÉLRŐL

MESE A TÉLRŐL CÍMMEL KIÁLLÍT

ALBERT ISTVÁN

A PÁRKÁNYI VÁROSI MÚZEUMBAN

MEGNYITÓ - 2019. JANUÁR 11-ÉN, 16 ÓRAKOR

HOGYAN SZÜLETNEK A HÓEMBEREK

Az óperenciás tenger bal sarkában van egy szép hely, ahol a törpék a kecskéken lovagolnak, és kecsagolnak. Ennek a helynek a közepén van egy szép forrás, ahol kristálytiszta víz csörgedezik ki a földből, miközben buborékokat csinál és ott azok a buborékok buborékolnak és buborognak, miközben egy kicsit bizseregnek. De ha sokan vannak nyüzsögnek is. Ilyenkor közelükben nem szabad kukorékolni, mert akkor elpattannak. Ezekből a legszebbeket a főmanó, vagyis a legkisebb törpe kiválasztja, és szélnek ereszti. Ilyenkor az történik, hogy a buborék addig száll a szélben, míg meg nem akad a télben. Akkor leszáll és megdermed, hogy el ne pattanjon. Mivel neki ez így nagyon tetszik, hív magához még két buborékot azokból, akiket éppen arrafelé viszi a szél. Ezek rászállnak a hóban heverő buborékra és várják, hogy megnőjenek. Közben a zúzmara és a hó segítségével várják, hogy emberek legyenek. Hóemberek legyenek. Szóval, addig telnek, telnek, hull a hó rájuk, míg meg nem telnek hóval. Mikor már jó nagyok, akkor kinőnek a szemeik, orruk, szájuk és mindig valami jut a fejükre is. Néha úgy néz ki, mintha fazék lenne. A gombokat a gombászók szokják a megfelelő helyükre tenni. Például a hasukra. Ezek aztán egy helyen állnak, míg a tavasz, vagy a napocska vissza nem hívja őket a forráshoz, amelyből kristálytiszta víz csörgedezik.